Ha a bíróság vagy más hatóság eljárásában jelentős tény vagy körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges, az eljáró szakértőt rendel ki. E különleges szakértelem jelenthet tudományos, technikai ismereteket vagy a szakértő gyakorlata során elsajátított tapasztalatát. A megoldandó esetek, tényállások mind bonyolultabbá válásával egyre nagyobb szerepe van a szerteágazó helyzetek nem jogi kérdéseinek tisztázásában segítséget nyújtó külső szakértőknek. A továbbiakban ismertetjük a szakértő kirendelésének szabályait a bírósági eljárás során.
Amennyiben a bíróság az eljárás során bizonyítandó tény megállapításához szükséges szakértelemmel nem rendelkezik, e tényről köteles a perbeli feleket tájékoztatni. A szakértő kirendelését a bizonyító fél indítványára a bíróság rendelheti el, kivéve, ha a törvény megengedi a hivatalból bizonyítást. Szakértőt elsősorban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által vezetett szakértői listából, vagy egyéb, jogszabályban feljogosított intézmények közül kell kirendelni. Más szakértő alkalmazása csak fontos okból lehetséges.
Ha a szakértő által megvizsgálandó ügy bonyolultsága vagy az általa elvégzendő munka várhatóan nagy terjedelme, esetleg előre látható költsége indokolja, a bizonyító fél kérelmére a szakértő feladatáról és annak költségeiről munkatervet készít. A munkaterv ismeretében a bizonyító fél eldöntheti, hogy igénybe kívánja-e venni a szakértőt.
Akár a szakértői vélemény előterjesztése után is dönthet a bíróság az ügyben más szakértő igénybevételéről. Új szakértőt rendelhet ki a bíróság, ha a szakértő a véleményadással késlekedik, az adott eljárásban kizárt vagy egyéb okból nem járhat el.
A bíróság által kirendelt szakértő köteles megjelenni és az adott témában szakvéleményt adni. A véleményadási kötelezettség alól titoktartási kötelezettségére, vallomástételének megtagadási jogára, vagy egyéb elfoglaltságára hivatkozva kérhet felmentést.
