Alkoholos befolyásoltság vizsgálata

Az alkoholos állapot és befolyásoltság orvosszakértői megállapítására elsősorban büntetőügyekben és közlekedési balesetek kivizsgálásánál kerül sor.

Az alkoholos befolyásoltság megállapítása a vizsgált személy véralkohol-koncentrációja alapján történik. Az alkoholos befolyásoltság megállapítása során az alábbi határértékeket kell figyelembe venni:

• 0,2‰ (20 mg%) = az alkoholfogyasztás nem bizonyítható,
• 0,21-0,50‰ (21-50 mg%) = ivott, de alkoholosan nem volt befolyásolt,
• 0,51-0,80‰ (61-80 mg%) = igen enyhe,
• 0,81-1,50‰ (81-150 mg%) = enyhe,
• 1,50-2,50‰ (150-250 mg%) = közepes,
• 2,51-3,50‰ (251-350 mg%) = súlyos,
• 3,51‰ felett (351 mg%) = igen súlyos fokú alkoholos befolyásoltság.

A fenti adatok elsősorban az ittas személy alkoholtűrőképességét jelzik egy adott időszakban. A biztonságos gépjárművezetésben való korlátozottság véleményezésénél a befolyásoltság megállapítására a véralkoholszint a megfelelő.

Visszaszámolás

A vérminta minden esetben a minta vételének időpontjában meglévő alkoholkoncentrációt jelzi. A gyakorlatban azonban minden esetben felmerül az igény, hogy a koncentráció a cselekmény időpontjára visszaszámolva is kerüljön megállapításra. A véralkoholszint csökkenése általában óránként 0,15‰ (15 mg%), ami 7 g alkohol lebontásának felel meg.

A szakértői gyakorlatban gyakran előfordul, hogy az italfogyasztási adatok ismeretében alkoholos befolyásoltságra, a véralkohol-koncentrációra utólag kell véleményt adni. Ilyen esetekben vérvétel nem történt, a szakértői vizsgálat kizárólag az előzmény adatokra és az érintett vallomására támaszkodhat. Az előzményi adatok és az érintettek vallomása azonban gyakran bizonytalan, ami nehezíti a szakértői vélemény kialakítását.

Ezekben az esetekben a vélemény adását a következő adatok segíthetik:

• az elfogyasztott szeszesital mennyisége,
• az italfogyasztás időpontja és időtartama,
• az adott időtartamon belül kb. hogyan oszlott meg az italfogyasztás mennyisége,
• a gyanúsított testsúlya,
• mikor, milyen élelmiszert fogyasztott.

Gyakran feltett kérdés, hogy a kiürülés stádiumában – akár hosszabb idővel az alkoholfogyasztás után – ittasnak érezhette-e magát az egyén. A kijózanodás során természetesnek tűnik, hogy az előzőleg súlyosabb alkoholos befolyásoltság alatt álló személy, enyhülő tüneteket tapasztalhat, azonban ez balesetveszélyességi szempontból megtévesztő, mivel a tünetek nem jelzik pontosan az alkoholos állapot mértékét.