Alkoholos befolyásoltság vizsgálata
Az alkoholos állapot és befolyásoltság orvosszakértői megállapítására elsősorban büntetőügyekben és közlekedési balesetek kivizsgálásánál kerül sor.
Az alkoholos állapot és befolyásoltság orvosszakértői megállapítására elsősorban büntetőügyekben és közlekedési balesetek kivizsgálásánál kerül sor.
Az alkoholos befolyásoltság megállapítása a vizsgált személy véralkohol-koncentrációja alapján történik. Az alkoholos befolyásoltság megállapítása során az alábbi határértékeket kell figyelembe venni:
* 0,2‰ (20 mg%) = az alkoholfogyasztás nem bizonyítható, * 0,21-0,50‰ (21-50 mg%) = ivott, de alkoholosan nem volt befolyásolt, * 0,51-0,80‰ (61-80 mg%) = igen enyhe, * 0,81-1,50‰ (81-150 mg%) = enyhe, * 1,50-2,50‰ (150-250 mg%) = közepes, * 2,51-3,50‰ (251-350 mg%) = súlyos, * 3,51‰ felett (351 mg%) = igen súlyos fokú alkoholos befolyásoltság.
A fenti adatok elsősorban az ittas személy alkoholtűrőképességét jelzik egy adott időszakban. A biztonságos gépjárművezetésben való korlátozottság véleményezésénél a befolyásoltság megállapítására a véralkoholszint a megfelelő.
Visszaszámolás
A vérminta minden esetben a minta vételének időpontjában meglévő alkoholkoncentrációt jelzi. A gyakorlatban azonban minden esetben felmerül az igény, hogy a koncentráció a cselekmény időpontjára visszaszámolva is kerüljön megállapításra. A véralkoholszint csökkenése általában óránként 0,15‰ (15 mg%), ami 7 g alkohol lebontásának felel meg.
A szakértői gyakorlatban gyakran előfordul, hogy az italfogyasztási adatok ismeretében alkoholos befolyásoltságra, a véralkohol-koncentrációra utólag kell véleményt adni. Ilyen esetekben vérvétel nem történt, a szakértői vizsgálat kizárólag az előzmény adatokra és az érintett vallomására támaszkodhat. Az előzményi adatok és az érintettek vallomása azonban gyakran bizonytalan, ami nehezíti a szakértői vélemény kialakítását.
Ezekben az esetekben a vélemény adását a következő adatok segíthetik:
* az elfogyasztott szeszesital mennyisége, * az italfogyasztás időpontja és időtartama, * az adott időtartamon belül kb. hogyan oszlott meg az italfogyasztás mennyisége, * a gyanúsított testsúlya, * mikor, milyen élelmiszert fogyasztott.
Gyakran feltett kérdés, hogy a kiürülés stádiumában - akár hosszabb idővel az alkoholfogyasztás után - ittasnak érezhette-e magát az egyén. A kijózanodás során természetesnek tűnik, hogy az előzőleg súlyosabb alkoholos befolyásoltság alatt álló személy, enyhülő tüneteket tapasztalhat, azonban ez balesetveszélyességi szempontból megtévesztő, mivel a tünetek nem jelzik pontosan az alkoholos állapot mértékét.